2017. április 26., szerda

Tűnemezelés, első kísérlet :-)


A legújabb álmom, hogy megtanulom a tűnemezelést. Egyelőre még csak gyakorlok, de az első kísérletembe annyi szeretetet és szép gondolatot tettem bele, hogy megmutatom - ő itt a Tavasz. :-)









2017. április 21., péntek

Ajándékötlet anyák napjára


Az én anyukám nagyon szereti a madarakat, ezért anyák napjára valamilyen madaras ötletben gondolkodtam. És mivel a szívnél kifejezőbb forma kevés van, a kettőből együtt lett a következő kis ajándék :-)
Egy kevés levegőn száradó gyurmára, egy darabra faágra és némi festékre van csak szükség a szívmadárkák elkészítéséhez - azzal érdemes kezdeni, hogy a gyurmát kinyújtjuk, kb. fél cm vastagra.





Egy éles kés vagy más vágóeszköz segítségével kivágunk a gyurmából egy szabálytalan szívformát:





Hagyjuk a gyurmát teljesen kiszáradni, néha meg-megfordítva. Ha már kopogósra száradt a szív, fessük le kétféle színű festékkel:





Ez így most olyan, mintha megtört szíveknek állítana emléket, de nem így lesz :-)
Míg szárad a festés, vágjunk vagy törjünk egy kis darab száraz faágat. Fessünk rá narancssárgával 4x3 kis foltot. Haladjunk tovább a szívvel: fessük rá a madárkák szempilláit és csőrét, valamint egy szárnyvéget a forma jobb oldalára.
Végül pillanatragasztóval rögzítsük a faágat a szíven, és ezzel el is készült, sok-sok szeretettel .-)














2017. április 13., csütörtök

Tojásfalu


Bár a múltkori tojások után újabbakat már nem gondoltam készíteni, néhány napja kaptam egy adag kacsatojást. Természetesen ezeket nem hagyhattam csak úgy annyiban, így kifújás után nekiláttam, hogy valamilyen dekorral ellássam - jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, például feketére festeni és krétával rárajzolni, vagy kis kendős öreganyókat készíteni, de valahogy egyikhez sem éreztem igazán lelkesedést. A problémát végül a Kisebbik oldotta meg, aki azt javasolta, legyen belőlük tojásfalu - ez aztán annyira eredeti ötlet volt, hogy nem lehetett rá nemet mondani. :-)

A kacsatojások így festettek kifújás után, még natúr állapotban:





Egy szivacsdarabkával sárgás-barnás-narancsos foltosra festettem őket:





Piros akrilfestékkel tetőt is kaptak:





Végül festettem rájuk ablakot-ajtót, zöld növénykéket, és fekete filctollal megrajzoltam a kereteket.





A tojásokat dekorgumiból kivágott alapra ragasztottam pisztollyal, és ezzel készen is lett a tojásfalu - akár még kerti dekorációként is használható. :-)
































2017. április 8., szombat

Kavicsnyuszik


A legjobb érzés mindig olyasmiből alkotni, amihez nem kell beszerezni semmi különöset - például elég csak néhány kavicsot gyűjteni útközben. A kavicsokkal amúgy is jó viszonyt ápolok, szívből kedvelem az egyediségüket: nincs köztük két egyforma, mindegyik egy kicsit szabálytalan, és éppen ezért nagyon szerethetők. 
Ha belegondolok, mindez a gyerekekre még sokkal igazabb :-)
Igazából bármi készülhet a kavicsokból, ezért is nagyon jó alapanyagok: ahogy kézbe veszünk egyet, elkezdenek a gondolatok formálódni, és hamarosan meglátunk benne valamit, amit aztán megpróbálhatunk valósággá változtatni. Igaz, én mostanában valahogy mindenben nyuszikat látok: amikor legutóbb a kezembe kerültek a múltkor gyűjtött kavicsok, az egyikben kis megszeppent nyulat láttam, a másikban egy eléggé bamba, nagy fülest - így aztán a kavicsokból végül egész nyúltömeg lett, mert nem erőltettem a gondolatok más irányba történő terelését. :-)

A nyuszik alapanyagául szolgáló kavicsok teljesen átlagos, útközben itt-ott gyűjtögetett, különféle alakú, színű és méretű darabok voltak - persze lemostam és egy szivaccsal alaposan átdörgöltem őket:





Akrilfestékkel és fekete alkoholos filccel szemet-pofit-bajuszszálakat festettem a kavicsokra.





Előkotortam néhány raklapdeszkavéget:





Ragasztópisztollyal a kavicsokat két deszkavégre ragasztottam:





Már csak két dolog volt hátra: filcanyagból kivágtam a füleket, és pillanatragasztó géllel a kavicsokra ragasztottam. Végül zöld száraznövényt ragasztottam az alapra, és ezzel készen is lettek a húsvét előtti idei utolsó nyuszis dekorációk, útszéli kavicsokból. :-)




























2017. április 6., csütörtök

Házi sajttojások húsvétra


Amióta írtam a házi sajtról, megszámolni sem tudom, hányszor készítettem - persze szerencsém van, minden reggel egy házi tejet áruló gazda mellett megyek el, így könnyű megvenni hozzá az alapanyagot. A legutóbbi beszerzésnél gondoltam arra, hogy nemsokára húsvét, és akkor biztosan készítek megint házi sajtot - ekkor villant be az ötlet, amiről azt éreztem (szerényen), hogy zseniális :-) Ugyanis arra gondoltam, a házi sajt húsvétkor akkor lenne a legtökéletesebb, ha tojásformában készülne: ennél idényjellegűbb és ünnepibb finomságot nehezen tudok elképzelni.
Ezért elővettem a szétnyitható tojásokat, amelyeket régebben dekorációnak használtam (nagyobb kreatívhobbi-webáruházakban kaphatók):





A korábban már posztolt (ide kattintva olvasható) recept alapján elkészítettem a sajtmasszát, a tojások két felébe adagoltam, és összecsuktam.
A receptben lévő mennyiség persze ennél jóval nagyobb, lehet esetleg felezni, vagy minden gond nélkül megenni a maradékot :-)





Kihűlés után szétnyitottam a tojásokat, és kivettem a sajtokat - gyönyörű tojásformájúak lettek, többen keménytojásnak gondolták első ránézésre :-) 
El lehet készíteni medvehagymával, diódarabokkal, paprikával, bazsalikommal, tehát gyakorlatilag bármivel - mindenképpen az ünnepi asztal díszei lesznek. :-)














2017. március 30., csütörtök

Mazsola, Manócska, Tádé és a tökház


Az évek jönnek-mennek, de Mazsola és Manócska örök. :-) Mindig is ez volt a legkedvesebb mesénk (talán csak Pettson és Findusz tudott a nyomába érni), és a gyerekek mostanra ki is nőhették volna, de nem így történt. A kis zöld malac és a csíkos harisnyás manó most is megfér a "nagyosabb" mesék mellett, ugyanolyan szeretetben és becsben tartva őket, mint sok évvel ezelőtt, amikor a pici Nagyobbik hallgatta áhítattal, és mint néhány éve, amikor a Kisebbiknek kellett ezerszer is újraolvasni a tökházbeli történeteket.  

Hogy mi lehet a varázsa ezeknek a meséknek, amelyekben tulajdonképpen csupa hétköznapi dolog történik, mindenféle Disney-csillogástól mentesen? Nálunk biztosan az, hogy a gyerekeknek nagyon könnyű volt azonosulniuk Mazsolával és Tádéval, egyszerű kis kalandjaikkal, testvérkapcsolatuk konfliktusaival és megbékéléseivel, nekem pedig Manócskával, ahogy egyfolytában lavírozni próbál a teendők tengerén, süteményt süt és igazságot oszt, miközben a munkáját is igyekszik elvégezni. Igaz, Manócskának fényévekkel nehezebb a dolga, mint nekem, hiszen ő egyedülálló szülőként birkózik két kiskorú nevelésével, bár Varjú bácsira ugye mindig számíthat.
Lényeg a lényeg, a tökházbeli kalandok a mai napig nagy kedvenceink, és iskolába menet rendszerint reggel a Mazsola-hangoskönyveket hallgatjuk, Für Anikó csodálatos előadásában. 

A Kisebbik időről időre mindig előáll a kéréssel, hogy készítsük el a tökházat és a lakókat - a figurákat egyszer már évekkel ezelőtt meg is gyurmáztam, de a tökházra semmilyen jó ötletem nem volt, ami kicsit is tökházszerű lenne - de Ti most már biztosan sejtitek, hogy nemrég megszállt az ihlet. :-)
Végre ráébredtem, hogyan lehetne a tökházformát - legalábbis nagyjából - kialakítani, és hozzá is kezdtem. A dolog nagyjából három hónapot vett igénybe, nem mintha ennyire sok munka lett volna vele, egyszerűen csak nagyon kis szabadidőket tudtam keríteni hozzá. Plusz az elmúlt évek alatt a korábban meggyurmázott figurák már teljesen leamortizálódtak, és ezeket is újra kellett alkotni - egy lábatlan Manócska és egy fej nélküli Tádé igencsak brutális látványt nyújtottak volna a vadiúj tökházban... vagy csak én nem vagyok eléggé Tarantino-rajongó. :-)

Amikor megvolt a tökház kialakításának ötlete, már akkor is tudtam, hogy nem "igazi", zárt ház lesz, inkább csak olyan díszletház, ami egyik oldalról teljesen nyitott - a játszhatóság fontosabb szempont volt a valósághűségnél. Bízom benne, hogy így is tetszeni fog majd a Kisebbiknek, de majd csak a névnapján fog kiderülni ez, addig ehet engem a penész. :-)

A tökház alapjával kezdődött tehát minden, amihez egy teljesen szimpla, nagyobb kartondobozt választottam:





Az oldalsó dobozfüleket visszahajtottam, és alaposan be is nyomogattam a doboz belsejébe - mivel a fülek hosszabbak voltak, mint a dobozoldalak, nem kellett ragasztani, így is jól a helyükre szorultak.





Összegyűjtöttem a házból a kidobásra váró újságokat, és hevenyészett hurkákra gyűrtem a lapokat:





A hurkákat celluxszal elkezdtem a dobozra rögzíteni:





Oldalra, majd a doboz tetejére is, valamelyest íves formát kialakítva.





A hurkák ragasztását a doboz belső oldalán is folytattam. Ezután további sok celluxcsíkkal szorosan tömöttre formáztam az újságpapír-borítást.





A doboz hátuljára is sok-sok újságpapírhurkát ragasztottam:





Amikor kellően tökházformájúnak éreztem a dobozt, elkezdtem beborítani a celluxos újságpapírt - dekupázsragasztóval rögzített és átkent papírtörlő-darabokkal fedtem be.





A cél az volt, hogy a celluxos újságpapírt teljesen befedje a fehér papírtörlőréteg, hiszen ezt nagyon jól lehet később színre festeni.





Teljesen beborítva szép fehér lett a ház alapja. :-)





Megvártam, míg teljesen szikárra száradt a papír, és elkezdtem narancssárgára festeni.





Majd egy szivaccsal sárgás-barnás foltokat nyomogattam rá (hiszen egy igazi tök sem tökéletesen narancssárga), és a tök csíkjait is ráfestettem:





A tök tetejére vágtam egy lyukat, és beleragasztottam egy vastagabb ágdarabot, mellé pedig zöld filcanyagból kivágott leveleket.





Ezen a ponton nem készítettem képet a tök egészéről, úgyhogy kénytelen vagyok rátérni a berendezésre, de később természetesen fog látszani a kész házikó :-) 

Berendezés alatt igazából egyetlen olyan tárgyat értek, amellyel komolyabb munka volt - Manócska tűzhelye, ami a tökház meghatározó része, tehát muszáj volt elkészíteni... próbáltam képet találni róla, de ezen is csak a felső része látszik:





Ebből is látszik viszont, hogy nem egy szokványos darabról van szó. Viszont mivel fontos szerepet játszik a mesében - Manócska ezen főz, és a kályhalyukban mind Mazsola, mind Tádé imád heverészni -, megpróbáltam az eredetihez viszonylag hasonlóra készíteni.

Ezért egy popcornos doboz oldalsó részét levágtam:





És a tökháznál bemutatott, újságpapíros-celluxos megoldással ezt is beborítottam az oldalait (előbb persze kivágtam a kályhalyukat). A tűzhelynek van egy felső, búbos része, ezt egy darabka kartonra ragasztott újságpapírgombóccal reprodukáltam.





Beborítottam ezt is papírtörlővel a fent leírt módon, majd színre (és persze koromfoltosra) festettem.





Slendrián módon erről sem készítettem "ilyen lett" képet, de ez is fog látszani hamarosan az összképen. :-) Az alsó részre egy barnára festett kartonlapot ragasztottam, és erre a búbot, ami kapott még egy kisajtót is.

Egy ablakot mindenképpen szerettem volna, ezt nyelvlapocból készítettem el, színre festettem, és textilt ragasztottam mögé.





Mivel a ház igazából egy nyitott félház, a játszhatósághoz szükség volt még egy kis térre - gondoltam, Manócskáék szívesen töltenének egy kis időt kint az udvaron, úgyhogy egy falapot szivaccsal udvar- és kertszínűre festettem :-)





Ezt a falapot pedig beragasztottam a tökház alá.

Ezután már csak a figurák elkészítése volt hátra - ehhez süthető gyurmát használtam. Mazsola, Tádé és Varjú bácsi viszonylag egyszerűen elkészíthető, Manócskához viszont kellett egy kis megerősítés, hiszen egy magas és vékony, mégis anyaggazdag figuráról van szó: ezért a két lábán egy-egy hosszabb fapálcát vezettem végig, erre a két pálcára húztam a testet és a fejet, és így kellően stabil lett.
A figurákat 100 fokon, 30 percig sütöttem. 

És akkor két kép magáról a tökházról, egyelőre még a figurák nélkül:










És a mindig dolgos Manócska:





Varjú bácsi:





Mazsola:





... valamint a kis Tádé :-)





És együtt :-)





Néhány pillanatkép a tökház életéből - Mazsola a kályhalyukban:






Reggeli a kertben:





Mazsola fürdik :-)





Tádé szundikál:





Persze az igazi kalandok majd csak később kezdődnek, szakértő kezekbe kerülve, az átadás után... :-)