2011. szeptember 13., kedd

Nyár után, ősz előtt


Furcsa ez a nagy meleg, valahogy a lelkem már felkészült az őszre, és hiába korai, mégis végigfutott rajtam, hogy nem is olyan sokára jön a karácsony… már bennem volt a színes, zörgős levelekben gázolós, a gesztenyegyűjtős, a vastag pulóverben kint teázós érzés, erre egyszer csak megint ragyogó nyár lett, és most egy kicsit ott rekedtem a két évszak között. :-)

Persze, semmi panasz, mert jó ez a hosszúra nyúlt nyár is, az is jó, hogy később kell majd elkezdeni fűteni, és még könnyű a kicsikkel a reggeli-délutáni felöltözés… mindig van minek örülni. És ma tényleg annyi mindennek tudtam örülni! A váratlanul nyárias reggelnek, beérve a friss kávénak és a meleg pogácsának, a régóta húzódó, de ma befejezett munkáknak, néhány kedves üzenetnek, a Kisebbik szinte sírósan nagy örömének, amikor érte mentem az oviba, egy édes telefonbeszélgetésnek a Nagyobbikkal (elutazott anyukámékkal pár napra), a Tőle hallott szívet melegítő mondatoknak és a melléjük kapott kis ajándéknak, a barátunk arcának, amikor megkóstolta a puszedlis mascarponekrémet, és annak, hogy látom a statisztikából, hogy egyre többen olvassátok ezt a kis blogot (köszönöm, nagyon!)… és azért persze történt a napban rossz is, hiszen melyikünkkel nem történik, igaz? De este visszatekintve mégis csak a jókra szabad gondolni, és bízni abban, hogy holnap még ennyi rossz sem lesz…


És mivel megrendíthetetlenül hiszek abban, hogy egy kis édesség minden napon tud még egy kicsit javítani, leírom azt a finomságot, ami ma hazaérve kevertem össze az itthon található hozzávalókból. Semmi az egész, ráadásul újra egy mascarponés nyalánkság, de én ezt képtelen vagyok megunni, és meg kell, hogy mondjam, a kedvjavítási skálán nagyon magas osztályzatot ért el :-)

Mindenkinek nagyon szép napot kívánok mára is!



Puszedlis mascarponekrém

Hozzávalók:

50 dkg mascarpone
20 dkg csokis mézespuszedli
20 dkg darabos meggylekvár (házi)
1 dl tejszín
1dl amaretto likőr

Elkészítés:

Felkockázzuk a puszedliket, meglocsolgatjuk a likőrrel. A mascarponét összekeverjük a tejszínnel és a meggylekvárral, és összeforgatjuk a puszedlimorzsákkal.

Ennyi ez a nehéz munkanapok végére való finomság, és én úgy érzem, néha pontosan erre van szükségünk... :-)






2 megjegyzés: