2011. szeptember 28., szerda

Mécsestartók pár perc alatt


Lehet, hogy a bejegyzések alapján úgy tűnik, sok-sok időm van a barkácsolásra és más egyebekre - de higgyétek el, nagyon nincs így. Reggel korán elmegyek itthonról, munka után sietek az oviba a kicsikért, otthon próbálok a háztartással is valamiféle tűrhető kompromisszumra jutni, vacsorát összerakni, és persze a gyerekekkel is foglalkozni.
Hát, ez minden, csak nem könnyű, még akkor sem, ha életem társa mindenben 100 %-ig partner, és mindig számíthatok rá. Persze, a nap akkor is 24 óra, amelyből néhány órát egyszerűen muszáj alvással tölteni, szóval nehéz mindenre időt szakítani. De ezzel sokan vagytok így, tudom, nem is mondom, hogy rossz ez, csak meg kell találni az időtakarékos megoldásokat.

Például fontosnak tartom, hogy a Nagyobbikkal ovi után mindig leüljünk, és rajzoljunk-alkossunk-maszatoljunk valamit. Nem csak azért, mert neki jó, hanem mert nekem is az. :-) Megfigyeltem, hogy a stresszesebb napok után a legjobb terápia ahhoz, hogy az ember lelke helyrerázódjon, ha valamit készítek... ez lehet egy süti is, vagy valami barkácsolós dolog - de amikor hegyekben áll például a vasalnivaló, persze nem fogok nekikezdeni egy keresztszemes képnek (pedig ez az egyik álmom...). Ilyenkor jönnek jól az ötperces ötletek, amelyeket tényleg néhány perc alatt meg tudunk valósítani, tokkal-vonóval (ollóval-ragasztóval) - és mindenki örül: a Nagyobbik, mert ma is alkottunk valamit, én is, mert jólesett az a pár perc szöszmötölés, a Kisebbik, mert sok kis fecnire vagdoshatja csendben és feltűnésmentesen az asztal alatt a leeső papírdarabokat, és Ő is, mert addig is csend van. Kit mi motivál, ugye :-)

Tegnap éppen egy ilyen ötperces dolognak kezdtünk neki - és bár tényleg alig telt pár percbe az egész, a végeredmény mindannyiunknak nagyon tetszett.
Ha van alapanyagotok ehhez, valamint egy-két szöszmötölni vágyó gyerkőc a közelben, és persze néhány szabad percetek, készítsétek el Ti is ezeket a mécsestartókat. Este tényleg gyönyörűséges látvány.... és talán még egy kis vasalásra is futja majd az időből. :-)


A mécsestartókhoz nem kell más, csak befőttesüveg-fémtető, átlátszó mintás papír (transzparenspapír), pillanatragasztó, olló.

Én találtam itthon egy helyes, tündéres transzparenspapírt, úgyhogy ezt használtam:






A papírból tetszőleges szélességű, olyan hosszú csíkot vágunk, hogy kényelmesen körbe tudjuk tekerni a fémtető körül. Ennek az oldalára körbe pillanatragasztóval csíkot húzunk, lassan ráhajtjuk körben a papírt, és rövid ideig rányomjuk, míg megköt a ragasztó.





Ééééés ennyi, de tényleg ennyi :-) Ha még egy picit szebbé akarjuk tenni, alulra egy csík szalagot ragaszthatunk körbe - de nekem enélkül is teljesen rendben volt.

Beletettük a mécsest, megvártuk, míg sötét lett, aztán pedig - csak gyönyörködtünk benne.









2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Most legalább azt is megtudtam, hogy szereted a x-szemest! :-) Ez esetben kukkants be a www.palkolap.blogspot.com-ra, ahol az egyik x-szemes rajongó családtagom rendszeresen bemutatja az alkotásait! Legutóbb épp egy wc-papír guriga felhasználásával... :-)))
    Szép napot!
    Ágnes

    VálaszTörlés
  2. Szia, Ágnes, hát bizony, szeretem, és tényleg bárcsak lenne rá sok időm... megnéztem, nagyon szép ez a gurigás-hímzéses tartó! Szerintem a vécépapír-gurigák álma, hogy ilyesmivé válhassanak egy-egy ügyes kéz által... :-)

    VálaszTörlés